Beszélgetés Bede-Benedek Roland szakács oktatóval

       Vannak emberek, akik nemcsak tanítanak, hanem irányt is mutatnak. Bede-Benedek Roland ilyen ember. Több mint húsz éve dolgozik a szakács szakmában, és ma már fiatalokat segít abban, hogy megtalálják a saját útjukat a vendéglátás világában. Számára a főzés nemcsak munka, hanem szenvedély, alkotás és életforma.

Hogyan indult a pályád, mi volt az első lépés, ami erre az útra vitt?

A főzés szeretete gyerekkoromban kezdődött. A nagymamám és a keresztapám szerettették meg velem a konyhát. Hetedikes koromban a keresztapám húsboltjában kezdtem el dolgozni, ahol rengeteget tanultam. Ő és a felesége kiválóan főztek, és tőlük tanultam meg, mit jelent az ízek harmóniája, a gondosság és az odafigyelés.

Volt valaki, aki különösen hatott rád, és segített abban, hogy az legyél, aki ma vagy?

Igen, a nagymamám és a keresztapám mellett több kiváló mesterszakács is hatott rám az évek során. Tőlük rengeteget tanultam – nemcsak szakmai fogásokat, hanem hozzáállást, gondolkodásmódot, emberi értékeket is. Ők mutatták meg, hogy a főzésben benne van a szeretet, az alkotás öröme és az emberi kapcsolatok melege is. 

Hogyan alakult a szakmai utad az évek során?

Sokféle helyen és pozícióban dolgoztam. Voltam szakács, főszakács, pizza szakács – és mindegyik munkakör más tapasztalatot adott. Dolgoztam a Tisza Szállóban, látványkonyhás étteremben Budapesten, menüétteremben és büfében is. Sokféle konyhát, vendégkört és elvárást megismertem. A legjobb érzés számomra, hogy minden helyre, ahol korábban dolgoztam, szívesen visszavárnak. Ez a legnagyobb elismerés, amit egy szakember kaphat.

Mi az, ami leginkább meghatároz téged emberként?

A nyugalmam, a szakmai kitartásom és az alázat a szakma iránt. Hiszem, hogy ezek nélkül nem lehet tartósan és hitelesen dolgozni ebben a pályában. Szeretek másoktól is tanulni, mindig van valaki, akitől el lehet lesni valami újat, egy apró fogást, egy másfajta megközelítést. A szakma attól is szép, hogy folyamatosan fejlődhetünk benne.

Milyen értékek mentén dolgozol, és hogyan jelennek meg ezek a mindennapi munkádban?

A legfontosabb számomra az alázat és az állandó tanulás. A szakács szakma mindig az alkotásról szól, és ahhoz, hogy valaki jó legyen benne, nyitottnak kell maradnia az új dolgokra. Szeretem kipróbálni az újdonságokat, mert ezek inspirálnak, és új erőt adnak a mindennapokhoz. Nagyon sokat jelent a családom támogatása is, ők mindig mellettem állnak.

Mit jelent számodra a mentorálás?

A tudás átadását, és azt, hogy segíthetek a diákoknak megtalálni a saját irányukat. Fontosnak tartom, hogy megértsék: a szakmához kitartás és alázat kell. Ha valami nem sikerül, újra meg kell próbálni. A hibákból lehet a legtöbbet tanulni.

Mi az a pillanat a pályád során, amire különösen büszke vagy?

A mesterlevél megszerzése. Ez számomra nemcsak egy papír, hanem egy fontos mérföldkő és visszaigazolás mindarról, amit eddig elértem. Emellett büszke vagyok arra is, hogy olyan mesterszakácsoktól tanulhattam, akik inspiráltak és formáltak emberként is.

Mi tartja benned a lendületet évek óta?

A kíváncsiság, az alkotói vágy és az, hogy mindig tanulhatok valami újat. A főzésben soha nincs vége a fejlődésnek – mindig van egy új technika, ízvilág vagy megoldás, amit érdemes felfedezni.

Mit jelent számodra a siker?

Azt, ha a tanítványaim megállják a helyüket a szakmában, és büszkék lehetnek arra, amit elértek. Ha látom, hogy amit tőlem tanultak, azt a gyakorlatban is hasznosítani tudják – az az igazi siker.

Milyen értéket szeretnél átadni a következő generációnak?

A tiszteletet a szakma iránt, a kitartást, a tanulás szeretetét és azt, hogy a főzésben ott rejlik az öröm, az alkotás és az önkifejezés lehetősége.

Köszönjük, hogy velünk tartottál ebben a beszélgetésben.
Bízunk benne, hogy az interjúsorozat közelebb hozza egymáshoz az iskola közösségét, és megmutatja, milyen elhivatott, értékes emberek dolgoznak nap mint nap a Siposban.

Hamarosan érkezik a következő történet – érdemes figyelni!
A Sipos arcai folytatódik.