A főiskola befejezése után első munkahelyeként választotta iskolánkat, és azóta is kitart, pedig többször próbálták már elcsábítani. Maradt a nehéz időkben is, akkor is, amikor más már feladta volna. A hűség, a lojalitás az első szó, ami eszembe jut róla. Ez a fajta következetesség és elköteleződés ritka érték, amely meghatározza a jelenlétét az iskolában, és mindennap érezhető a Sipos közösségére gyakorolt pozitív hatása.

Ma már Ő az a „Tesi-tanár” és fiú kollégiumi vezető-nevelő, akit a diákok nemcsak tisztelnek, hanem szeretnek is. Határozott, karizmatikus egyéniségének köszönhetően gyorsan megtalálja a közös hangot mindenkivel, otthon pedig egy gyönyörű kislány édesapjaként éli a mindennapjait. Elhivatottsága példaként áll mind a diákok, mind a kollégák előtt .Energiát visz az órákba, nyugalmat a kollégiumba és hiteles példát a közösségbe. Az interjúban kiderül, hogyan épít kapcsolatot a tanítványaival és mi ad neki erőt a mindennapokban. 

Miért választottad a pedagóguspályát?
Pályakezdőként kezdtem húsz évvel ezelőtt a Siposban. Frissen végzett pedagógusként a döntésem mögött az állt, hogy lássam, hogyan változik egy fiatal, ha következetes figyelmet kap. Fontos nekem, hogy a munkámnak legyen értelme. A mai napig érzem, hogy ez a hely a megfelelő közeg számomra.

Mi tart a pályán ennyi idő után is?
A kitartásom és a lojalitásom mindig meghatározott. Nem adok fel dolgokat könnyen. Ha valahova tartozom, ott igyekszem hosszú távon jelen lenni. A kollégium és a pálya pedig sok helyzetet ad, ahol valódi kapcsolatok épülnek. Ezek visznek tovább.

Mit tartasz a legfontosabbnak a tanár diák kapcsolatban?
A következetességet. A diákok akkor bíznak benned, ha kiszámítható vagy. A határozott kommunikáció sok félreértést megelőz. Figyelek rájuk, de tartom a kereteket, határokat Ettől működik a közös munka.

20 év kollégiumi nevelőkeént.. és te nem égtél ki!

Délután találkozom velük, amikor már mögöttük van egy hosszú nap. Ilyenkor másfajta jelenlét kell. Több türelem, több odafigyelés. A kollégiumban mélyebb beszélgetések születnek. Olyan oldalukat is látom, amit órán ritkán mutatnak meg. A kollégium olyan pluszt ad a diákoknak, amit sokan nem látnak, mert csendben végezzük a munkánkat. A kollégáimmal együtt olyan délutáni közeget teremtünk, amely kiegészíti a pedagógusok délelőtti munkáját. Figyelmet adunk. Biztonságot teremtünk. Olyan elfoglaltságokat kínálunk, amelyek lekötik és fejlesztik a diákokat. Szép környezetet biztosítunk nekik. Sok tanítványunknak ez nagy érték, mert otthon nem mindig adott ez a háttér. A kollégiumban megtalálják azt a stabilitást, amely segíti őket a tanulásban és a hétköznapok megéléseiben. 

Közben apa lettél. Hogyan hat rád az apaság a munkádban? 

A kislányom hároméves. Erős egyéniség. Meg kellett szoknom a lányos apa szerepét és azt, hogy nem én irányítok mindent. Sok türelmet tanít. Ezt a munkámban is érzem, mert könnyebben kezelem a feszültebb helyzeteket.

Van valami, amit szívesen teszel a szabadidődben?
Mindig szerettem sportolni, a mozgás része az életemnek. Sokszor futballozom. Ez kapcsol ki a legjobban. Ott levezetem a feszültséget és visszakapom az energiámat. Bár néha már noszogatni kell magamat. Ez biztosan a korral jár már – neveti el magát

Mi lenne a munkád, ha nem lennél tanár?
Sportcipőket terveznék. Régóta foglalkoztat ez a világ. Mindig is cipőmániás voltam.  Na, ugye, hogy nem csak a nők… Ha nem itt kötöttem volna ki, talán ezzel foglalkoznék. A kreativitás és a funkcionalitás együtt nagyon érdekel, a sportcipőtervezésben jól ötvözhető lett volna. 

Mi ad neked erőt a hétköznapokban?
A stabil rutin és a családom adja az erőmet. Bár nem könnyű, hiszen délután sosem vagyok otthon, hiszen este 10-ig a kollégiumban tartózkodom. Férjként és apaként ez ma már nagyobb kihívás, de a családom mégis elfogadó és türelmes, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Ugyanakkor a diákokkal végzett munka is folyamatos energiát ad. Amikor látom, hogy számít, amit teszek. Érzem az apró visszajelzésekből, hogy jelen vagyok az életükben, ettől mindig feltöltődöm és megerősödőm.

Ha előre tekintesz, van-e olyan dolog a munkádban vagy a mindennapjaidban, amin a jövőben változtatnál, vagy amit másképp képzelsz el néhány év múlva?

Igen, alkalmazkodnom kell a mai kor elvárásaikhoz. A mai generáció gondolkodása és működése megköveteli az alkalmazkodást. Ők azt értékelik, amit a digitális térben látnak és értenek. Számomra ez nem technikai kérdés, hanem szemléletbeli változás. Meg kellett értenem, hogy ma már nem elég csendben jól dolgozni. A munkát láthatóvá, követhetővé kell tenni, meg kell mutatni mit és miért csinálunk. Ez nem áll közel hozzám, mégis el kell fogadnom, hogy a munkánk értékét és eredményét láthatóvá kell tenni a digitális térben is. 

Ma már ez része a hiteles jelenlétnek, de számomra nagy kihívás. 

Lukács Ilona